Teljes áttekintés Rob Ruscoe-val
Mielőtt elkezdenénk, íme egy gyors áttekintés, hogyan is alakult az egész…
Sok szót használtak a Spitfire leírására – ikonikus, legendás, klasszikus és még gyönyörű is. Mindezek a megnevezések természetesen megérdemelten. A katonai bizonytalanság idején született Spitfire istállótársával, az ugyanilyen ikonikus Hawker Hurricane-nel együtt, kellő számban érkezett szolgálatba, éppen időben ahhoz, hogy a RAF elrettentse e zöld és kellemes szigetünk invázióját.
Tovább fokozta a legendát, hogy a repülőgép főtervezője, Reginald Mitchell soha nem látta, hogy alkotása forgalomba kerüljön, ugyanis 1937 júniusában rákban halt meg, mindössze 15 hónappal a prototípus első repülése után.
A repülőgép fejlesztését a háború éveiben és azon túl is az új főnökre, a nagyrészt nem énekelt Joe Smithre bízták. A repülőgépváz kiváló alapkialakítása lehetővé tette Smithnek, hogy a Spitfire-t a háború végéig a vadászgépek élvonalában tartsa. Emlékszem, Jeffrey Quill „Spitfire: A Tesztpilóta történetében” olvastam azt a csodálatos tényt, hogy az utolsó jel, a Spitfire 24 súlya megegyezik a Mark I-vel – ha húsz utast szállított!
1941 augusztusában az FW190 bevezetése a Luftwaffe-ba nagyon nehéz időszakot jelentett az akkor üzemben lévő Spit V-knek. A Rolls Royce a Merlin motor 60-as sorozatának fejlesztésén dolgozott, kétfokozatú feltöltővel, amely jelentősen növelte a teljesítményt sokkal nagyobb magassági tartományban. Joe Smith egy új, megtisztított repülőgépvázat, az MkVIII-at fejlesztette ki, hogy elfogadja az új motort, de a gyártósoron végrehajtott változtatás ezen a ponton túl sok időt vett volna igénybe, hogy ezt üzembe helyezzék. A Supermarine ezért azt javasolta, hogy az új motort minimális módosításokkal szereljék a meglévő MkV repülőgépvázba. Ezt a leállási repülőgépet viszonylag gyorsan szolgálatba tudták hozni, hogy segítsék a frontvonalon szorongatott osztagokat a Focke Wulf vadászgép elleni küzdelemben.
Így született meg az MkIX. Amikor az első repülőgép szolgálatba állt, az FW190 pilótái durva sokkot kaptak, mivel nem tudtak különbséget tenni az MkV és az új MkIX között, amely sokkal jobb teljesítményt nyújtott. A stopgap IX valójában a legnagyobb példányszámban készült, ha a Packard Merlin hajtású MkXVI-t számoljuk.
A készlet…
Az összes közelmúltbeli 1:24-es szerszám elkészítése az Airfixtől; nevezetesen a Mosquito, mindkét Typhoon verzió és újabban a Hellcat, nagyon vártam a következő ajánlatukat. Azt kell mondanom, csalódott voltam, amikor bejelentették, hogy ez egy újabb Spitfire lesz! Az Airfix szemszögéből nézve azt hiszem, bármelyik Spitfire készletet nagy számban fogják eladni. Még jobban belegondolva, az eredeti szüreti Airfix Mk.IIa mellett az egyetlen további 1:24-es ajánlat a Trompeter Mk.V és VI. Ezek a kínai gyártó korábbi erőfeszítései közé tartoztak, és bár szép megépíteni, a szörnyű hibák kijavításához szükséges karcolások mennyisége igazi kihívást jelent. Még ekkor is nagy kihívást jelentenek az alakpontatlanságok, különösen az orrrésznél. Ezzel szemben a későbbi Hurricane készleteik kiválóak. Ez egyben az első nagyszabású Mk.IX, így nem kellett sok kifogás, hogy megszerezzem. Örülök, hogy megtettem!
A készlet egy meglehetősen nagy és robusztus felső nyitható dobozban érkezik (bárcsak Revell tudomásul venné!). Teljesen tele van sztirollal – sok-sok csővel, minden alkatrésze nulla villanást és nagyon-nagyon szép részletet mutat. A panelvonalak és a szegecsrészletek tökéletesen néznek ki, kivéve talán a szárnyak elülső éleit, amelyek sokkal simábbak a valóságban. Ennek kijavítása néhány perces könnyű csiszolás kérdése. A Typhoonhoz és a Hellcathez hasonlóan a szárnyakon és a törzsön látható enyhe "olajbevonat" is szépen visszaadható. Az átlátszó részek valóban kristálytiszták, és kellemes tapintású a két eltolható előtető. Az öntési eljárás korlátai miatt a Spitfire kidudorodó ernyőjét nem lehet pontosan reprodukálni anélkül, hogy vékony varrásvonal maradna a hosszában. Ezért ezt le kell csiszolni, majd finom nedvesen és szárazon, valamint polírozószerrel helyreállítani a tisztaságot (én fogkrémet használtam az enyémen). Ha nem érzi magabiztosnak ezt, akkor az Airfix megfontoltan kínál egy kicsit kevésbé kidudorodó opciót varrás nélkül. Őszintén szólva, a két tető egymás mellé helyezése nem mutat túl nagy különbséget, és a modellen nehezen venném észre, hogy a varrat nélküli változat valamivel alacsonyabb.
A dobozban található egy nagy matricalap is, amely öt különböző opciót takar; három brit, egy USAAF és egy francia jelzéssel. Kisebb eltérések vannak ezen repülőgépek között, és az opcionális alkatrészeket az utasítások részletezik. Az összeállítás korai szakaszában el kell döntened, hogy melyik opciót szeretnéd, mivel ezek a részlehetőségek egy 29 szakaszos build 243. szakaszában kezdődnek. Az utasítások az Airfix jelenlegi, áttekinthető stílusúak, és egy A4-es méretű füzet. Az öt opcióhoz három különálló dupla színű profillapot és egy általános matrica elhelyezési diagramot biztosítunk. Szokás szerint a színes kiírások csak a Hornby saját Humbrol márkájára vonatkoznak. A használati utasítás harmadik oldalán található egy részletes színminta diagram is a részletek színéhez, a túloldalon egy pilótafülke matrica elhelyezési diagrammal, amely az építés vonatkozó szakaszaira utal. Szép! Az ábra segítségével csillaggal jelöltem az utasításokban azokat a szakaszokat, ahol matricákat kellett felhelyeznem. Így reméltem, hogy nem hagyok ki semmit.