Dai Williams értékelése (Január 2018)
Rövid története
A Sopwith 5F.1 Dolphin egyike volt azoknak a vadászgépeknek, amelyeket 1917-ben az akkor ígéretes Hispano Suiza 200 LE-s motor használatára terveztek. A soros motor használata gyakorlatváltást jelentett a korábban forgómotorokat használó Sopwith cégnél (bár a Hispano Suizát a Sopwith is használta egy sikertelen háromterű kivitelben).
A Dolphin tervezése figyelembe vette az elődje, a Sopwith Camel kritikáját, amely nagyon korlátozott látómezőt biztosított pilótájának. A Camel pilóta helyzete a felső szárny alatt két Vickers géppuskával az arcától mindössze néhány centiméterre helyezve azt jelentette, hogy egy szűk kanyarban nem látta, hogy merre megy. A probléma megkerülésére a Dolphint úgy tervezték, hogy nincs felső középső része. A törzs teljesen kitöltötte a síkközi rést, miközben a pilóta a két felső szárny közötti keretben ült. Az alsó szárnyat a felső szárny elé kellett helyezni, így a repülőgép csúnya (bár tökéletesen praktikus) „hátra tántorog” volt. Ez az elrendezés zavartalan kilátást biztosított a Dolphin pilótáinak minden felső irányban, bár a lefelé látást némileg korlátozta az alsó szárny helyzete.
Bár kezdetben ígéretes volt, a Hispano Suiza motor problémásnak és megbízhatatlannak bizonyult. A nyugati fronton mindössze négy hadműveleti századot szereltek fel a Dolphinnal. A Sopwith Dolphin azonban megfelelően karbantartott motorral nagyon tehetséges vadászgépnek bizonyult, sokak szerint az első világháború legjobb brit vadászgépeként.
A Dolphint nem sokkal a fegyverszünet után kivonták a forgalomból, mivel Franciaország és Amerika nem sok tervezett nagyszabású gyártást és felhasználást.
Ma egyetlen ép Sopwith Dolphin sem maradt fenn. A RAF Múzeumban azonban több eredeti repülőgép alkatrészeiből készült replika látható.
A készlet
Úgy tűnik, hogy a Sopwith Dolphin nemrég megjelent Wingnut Wings készlete váratlan, de nagyon üdvözlendő karácsonyi meglepetésként szolgált sok modellező számára.
Ez az érdekes repülőgép már korábban is elérhető volt kit formában. Az 1:48-as készleteket a Blue Max, a Sierra Models, a közelmúltban pedig a Copper State Models kínálja multimédiás ajánlat formájában. Az 1:72 arányú készletek többek között a Pegasustól, a Tom's Modelworks-től és a Czech Master Resin-től kaphatók.
Amennyire én tudom, ez az első alkalom, hogy a Dolphin készlete 1:32-ben elérhető, nemhogy egy ilyen szabványt!
A készlet tipikusan jó minőségű Wingnut termék, még a doboz tetején lévő kép is nagyon lenyűgöző.
Az alkatrészszám kicsi egy ilyen nagy modellnél, mindössze körülbelül 130 alkatrész van elosztva öt tengelyen. A díszlécek kiválóak mindazzal a finomsággal, amit ettől a gyártótól elvárhatunk.
A készlet számos csúcspontja közé tartozik a repülő felületek. A szalagokkal és szögekkel kiegészített bordarészlet hihetetlenül finom. A kifutó élek valóban nagyon élesek, és óvatosan kell eljárni, amikor ezeket a részeket eltávolítja a csövekről, nehogy megsérüljenek. Az alsó szárnyak a középső résszel egybe vannak öntve, és a megfelelő diéder már a helyén van.
A Dolphin korai és késői változatai tartalmazzák az alkatrészeket, és a modellezőnek az építési folyamat elején ki kell választania a modellezni kívánt repülőgépet. Kétféle légcsavar, valamint kétféle farokcsúszás áll rendelkezésre. Két különböző típusú radiátor is tartozik hozzá. Egy használaton kívüli burkolat az egyik csonkon arra utal, hogy a készlet egy másik változata is elérhető lehet a jövőben?
A Dolphin a maga idejében erősen felfegyverzett repülőgép volt. Két rögzített Vickers fegyvert és két félig mozgatható Lewis fegyvert tartalmazott alapkivitelben (bár azt találták, hogy a Lewis fegyverek használata nem volt praktikus a harcban, és gyakran csak egyet hordtak végső fegyverként). A Wingnut biztosítja ezeket a fegyvereket, valamint a két szárnyra szerelt Lewis fegyvert, amelyeket néhány repülőgépen használtak a 87-es századból. A csomag Cooper-bombákat is tartalmaz a megfelelő hordtartóval együtt, mivel a Dolphint, bár nagy magasságú vadászgépnek tervezték, időnként szolgálatba állították veszélyes, alacsony szintű földi támadó küldetésekhez.
A kis átlátszó csap tartja a szélvédőt és az átlátszó burkolatokat a vezérlőhuzal ellenőrző ablakaihoz a szárnyakban.
Egy kis sárgaréz páncél található, amely biztonsági öveket, néhány részletet, például a Vickers fegyverek felhúzó fogantyúit és a törzs oldalán lévő lépcső megerősített burkolatát tartalmazza. Vannak, akik úgy dönthetnek, hogy a biztonsági öveket szövet elemekre cserélik, mivel a készlet elemei meglehetősen merevnek tűnnek – bár a lágyításuk kissé rugalmasabbá teheti őket.
A használati útmutató a szokásos Wingnut formátumot követi. Színes, tiszta és tömör. Háborús fényképeket is mellékelünk referenciaként, amelyek az utasítások néhány pontjának illusztrálására szolgálnak.
Egyes modellezési projekteknél eltérek a készlet utasításaitól, és azt a megközelítést alkalmazom, hogy a nagyobb részeket összeállítom, mielőtt hozzáadom a kisebb, finomabb részeket. Az utasítások ezekben az esetekben útmutatóként szolgálnak az alkatrészek elhelyezéséhez, nem pedig építési sorrendként. Miután elkészítettem néhány Wingnut készletet, nem javaslom ezt a megközelítést itt. A felépítés „modulárisabb” megközelítést igényel, ahol az alkatrészeket lefestik, mielőtt részegységekké illesztik őket össze, és úgy gondolom, hogy ebben az esetben alaposan át kell tanulmányozni az utasításokat, és pontosan be kell tartani.
A festési hivatkozások (beleértve a mindig vitatott PC10 felső felületi színre vonatkozó javaslatokat) az útmutatóban találhatók. Ezek mind a Tamiya, mind a Humbrol színekre vonatkoznak (a színek némi keverése szükséges). A szövetségi szabvány festékhivatkozási számokat is mellékeljük azokhoz, akik más típusú festéket használnak. Azok számára, akik a PC10 használható árnyalatával kapcsolatban aggályosak, talán a kiváló Aviattik szövettranszferek készlete segíthet?
A készletben öt repülőgép jelölése található, bár kétségtelenül az olyan cégek, mint a Pheon, kínálnak majd néhány alternatívát a jövőben. A jelölések négy korai és egy késői gyártású repülőgépet takarnak. Vékonynak tűnnek és tökéletes alakban vannak.
A ragasztón és a festéken kívül a modellezőnek csak néhány töltőanyagot kell biztosítania (néhány lyukat kell fúrni vagy kitölteni attól függően, hogy melyik repülőgép verzióját választja) és a kötélzet anyagát.
Az útmutatóban egy átfogó kötélzeti rajz található. A Wingnut azt javasolja, hogy mélyítse el a kötélzet rögzítési pontjait egy 0.5 mm-es fúróval, és magának a kötélzetnek használjon rugalmas anyagot, például EZ Line-t, szem előtt tartva, hogy egyes kötélzet-/vezérlőhuzalok szárnyas keresztmetszetűek, míg mások kerek keresztmetszetűek. szakasz. Egy másik szempont, amelyet figyelembe kell venni, hogy a Sopwith Dolphin kötélzetén úgy tűnt, hogy nem voltak csavarhúzók. Úgy tűnik, hogy ezek a funkciók nem látszanak egyértelműen a háborús fényképeken. Talán a RAF-múzeumban a delfin replikájáról készült fényképek tanulmányozása ötleteket ad arra vonatkozóan, hogyan lehet a legjobban kezelni a kötélzetet.
A cikk írásakor a másolatról készült fényképek, köztük néhány pilótafülke, Francis Chapman jóvoltából elérhető az interneten a következő címen: -
https://forum.ww1aircraftmodels.com/index.php?topic=331.0
Egy másik kiváló referencia, amely hasznos lehet ehhez a projekthez, ha kézhez kap egy másolatot, a Windsock Datafile No 54, JM Bruce. Ez sok háborús fotót tartalmaz a Dolphinról, valamint részletes leírást fejlesztéséről és működési használatáról, valamint terveket azoknak, akik hajlandóak ellenőrizni a készlet méreteit.
ISBN 0 948414 71 5
Összességében ez egy fantasztikus készletnek tűnik, amely gondossággal egy nagy és lenyűgöző modellt alkot. A Wingnut Wings továbbra is lenyűgöz minden új kiadással, és alig várom, hogy a közeljövőben elkészíthessem ezt a készletet.
Dai W.
SMN Gyors összefoglaló Csillagok 5-ből
LEHETŐSÉG | CSILLAGOK (ötből) |
---|---|
A fröccsöntés minősége | ***** |
Részletességi szint | ***** |
Pontosság | ***** |
Utasítás | ***** |
Matricák | **** |
Tárgyválasztás | **** |
Átfogó | **** |