Kiemelt cikk Rafal 'Raf' Sikorskival
A világ legnépszerűbb buborékautójának „minden furcsasága és funkciója”.
- 2019-ben a világ legjobb polgári járműve és az Albion Alloys trófea győztese.
- 2021 Model Kraft – A kiállítás legjobbja.
- 2022 London Plastic Model Show – Aranyérem
Mielőtt elkezdenénk, nézzük meg, hogyan is alakult az egész…
Mert „a szükség a találmány anyja”… a mikroautók eredete.
A második világháború utáni világgazdasági küzdelem, ennek következtében az egyéni polgárok nehézségei rendkívül kedvező feltételeket teremtettek a közúti közlekedés valamennyi módja előállításához és fejlesztéséhez. Egyrészt a nehéz tehergépjárművek szállítása kulcsszerepet játszott az országok infrastruktúrájának újjáépítésében, hogy felgyorsítsa és ösztönözze a gazdasági növekedést. Másrészt, közvetlenül azután, hogy minden katonai akció véget ért, égető szükség volt különféle típusú autókra az állampolgárok áthelyezéséhez vagy elvándorlásához. A kezdeti években az emberek mozgatására többnyire a háborút túlélt nehéz tehergépjárműveket használták. Az egyéni közlekedés (kivéve a kerékpárokat és a motorokat) egyszerűen túl exkluzív és drága volt a szélesebb lakosság számára. Ezen a ponton érdemes kiemelni azt a tényt, hogy a kerékpárok és a motorok óriási szerepet játszanak a második világháború leginkább elpusztult országaiban. Gyakran ezek az alapvető közlekedési módok voltak az egyedüliek, amelyek a romok körül mozgathatták az embereket és a kisebb rakományokat. Elmondható, hogy megalapozták a későbbi, fejlettebb négykerekű közlekedést.
Az idő múlásával, a lassan erősödő gazdasági erővel a közlekedés fontos szerepe kezdett tovább terjeszkedni az emberek életében. Az európai országokban megjelent egy (gyakran nagyon kezdetleges) közúti közlekedési rendszer, amely a polgárokat kis távolságokra szállította át, többnyire munkába és haza.
Az autóipar mára egyértelmű szükségszerűséget kezdett felismerni, hogy ne csak szolgálati célokra szállítsák az embereket. Ezt az igényt részben kielégítették kerékpárokkal és motorokkal, amelyek általában olcsón megvásárolhatók és üzemelhetők, ami nagyon megfelelő koncepció volt a háború utáni kemény időkben. Ennek ellenére a kétkerekű járművek általános univerzalitása nem felelt meg minden piaci igénynek. Mostanra egész családok, gyakran kis csomagokkal együtt akartak utazni egy jól megérdemelt nyaralásra és társasági életre. Elkezdődött a hibrid ötlete, amely a motorok alacsony költségvetésű tulajdonságait autószerű tulajdonságokkal ötvözi.
Világszerte több gyártó kezdett el motoros-autó hibrideket tervezni és gyártani; mikroautók. A teljes méretű autó árának töredékéért végül egy átlagos családot tudnának elvinni autószerű kényelemben (a nyűgöktől függően!). Ezek az üzletileg hívogató tulajdonságok világszerte népszerűvé váltak, és gyorsan leszálltak a gyártósorokra Európában, Dél-Amerikában és Japánban. Az európai mikroautók gyártása/szerelése szinte minden régiót lefedett Nagy-Britanniától, Franciaországtól, Spanyolországtól kezdve Olaszországon, Németországon át Kelet-Európáig, ahol a hazai formatervezések a féltömeggyártásba kerültek. A mikroautók gyártása egy másik fejezete Dél-Amerikában, Brazíliában és Argentínában történt Isetta licenc alapján, valamint Japánban, ahol a Subaru 360 úttörő volt a Kei autók irányzatában.
Népszerűségük csúcspontja 1950 és 1970 között volt, különös akcentussal az 50-es évek végén, a szuezi üzemanyagválság idején. Ezekben az években a legismertebb mikroautók a Peel (a Trident és a P-50 a valaha volt legkisebb sorozatgyártású autó), a Scootacar, a Goggomobil, a Bond Bug és a „buborékautók” egész osztálya voltak. A „buborék” csoportos becenév a jellegzetes izzós ablak/karosszéria stílusukból ered, és az összes mikroautó közül, ahol az Isetta vezető márka volt. Ennek a „pimasz klubnak” a mikroautóit gyártotta; BMW (Isetta), Messerschmitt (KR sorozat; 175, 200 és 200 Super), Heinkel (Kabine), Brutsch (Mopetta), valamint az Egyesült Királyság területén a Peel (Trident) és a Dunsford Tools/Isetta Great Britain (brit BMW Isetta) ).